Küldjetek verseket és akkor ez a menüpont is megtelik jobbnál jobb versekkel.
A kapcsolat résznél lehet műveket beküldeni.
Egyetlen kikötés van.....a saját műveteket
küldjétek el :o)

                                                                        2010.július.05.
.......................................................... 
                                                                         

NE KÉRDEZD!

(Gyöngy)

 

Ne kérdezd tőlem ki vagyok, ki voltam!
Merről sodort erre a kósza szél?
Hány átvirrasztott éjszaka vezetett hozzád?
Mindegy, lehetek semmi, vagy
a MINDEN!

Lehetek fényes csillag az égen,
Vagy szellő, mely lágyan simogat.
Lehetnék ezüstös hópihe a válladon.
Mindegy, lehetek semmi, vagy
A MINDEN!

Talán egy puha érintés szád vonalán,
Egy csillogó könnycsepp szempilládon.
Vagy a végtelen, szíved belsejében.
Ha én az vagyok, akit örökre szeretni tudnál!
SEMMI, vagy a MINDEN!

 

Szeretettel: Évi

 

 

ÉGI ÉDEN
(György Viktória Klára)


 

Égi balkonon,
a felhők ringatózó lágy ölén,
szabadon szárnyal a lelkem,
a gyöngyszínű derengésben,
a Hold táncol az éj vizén,
a végtelen varázsa lopózik halkan,
s a mindenség karjai közt
átsuhan, megszédít a szerelem mosolya.
Csendtakaró simul körém,
csillagport hint elém az édeni fény.
Sejtelmes égi óceán,
fogva tart varázslatos éned,
cirógató alkonyi csókod,
fátyolként borítja tengerkék lényed.
Ringatózz velem a holdfény öblében,
fürödjünk együtt vágyaink tengerében.
Életem forrása lettél,
meggyötört napjaimba
boldog perceket ültettél.
Az éj tavában hagyjuk az álmot,
s a nappalok vásznára fessünk valóságot.
Ízlelném ajkad ízét,
álomköntösét levetné a szeretet,
fognám kezed, s vezetlek,
ha engeded.
Maradj velem,
édesítsd meg a holnapok ízét,
terítsd szét rajtam szenvedélyed sóhaját,
mosolygós pillantása a perceknek,
öleld a szerelem gyengéd szirmaival,
az éj andalító, tovaszálló dallamát.
Más e világ,
itt milliónyi csillag fénye rebben.
Csend takarja szívem,
a telihold titkon átölel, simogat érintése.
Az idő tengerében, aléltan sodródva,
a hajnal könnye mossa le sajgó lelkem
fájdalmas cseppjeit.
Az éj pamlagán pihenve
kinyitom lelkem szent templomát,
a mindenség szívében érzem,
az öröklét rejtélyes fuvallatát.

 

 

Gondolsz-e rám?
(György Viktória Klára)

Gondolsz-e rám?
Ha ajkadra csókot hint a
a nesztelen suhanó alkony,
ha a szavak kertjében
vöröslő rózsa illatával telve,
a fényárban tündöklő balkon.

Gondolsz-e rám?
Ha a semmibe szédülve,
a vágyaktól parázsló
álmok elcsitulnak,
pillantásodban fürödve
némán karol át a csend,
elhalkulnak a szavak,
s a várva várt boldog perceink
összeomlanak.



Gondolsz-e rám?
Ha hálót sző az érzelem,
s takaród, mint selymes lepel,
elrejti mi fáj,
vágyak szomjúságát oltva,
remegő sóhajjal ébred a hajnal,
mert melletted nem engem talál.


Gondolsz-e rám?
Ha megszólít a tompa félhomály,
a valóság rideg ködén átlépve,
könnyeiddel küszködve,
felém sodor a pillanat
mámoros örvénye.

Gondolsz-e rám?
Ha párnámon kócosan,
zokogva, vigaszt keresve,
szívem veled nyugodni tér,
hol a szertefoszló boldogság
csak kósza képzelet,
mely a csendes éjben
csillagodról mesél.


Gondolsz-e rám?
Ha a reményteli holnap szirmait kibontva
melengeti szíved,
ha a mindenség öblében lágyan ringva,
az élet díszes ruháját leveti,
titkait kitárja,
s lelked örök társát megtalálja.

Mondd... gondolsz-e rám?

Csongrád, 2010.07.29.
 

Szeretettel Heaventől:

Önmagam keresve

Letűnt emlékek ösvényén bolyongok,
Eső cseppje koppan magányom ablakán.
Boldogság tünékeny leplében haldokló
Pillanatok tompítják szívem dallamát.

Száműz a végtelen tengerek kékje,
Hajótörött lettem századok alkonyán.
Illékony köd csupán, mi emel csillagfénybe,
Nem találom múltam szikrázó parazsát.

Ezüst könny-zuhatag márványarcom mossa,
Öröklétbe vésve kihunyt tegnapjaim.
Szilánkokká tört, szomjas tükörképem
Talán újjáéled világunk romjain..

 

"Soraid olvasni reggeli élményem.
Verseidről ez a véleményem.
Igazat írsz a mindennapjainkról.
Minden sorod az életünkről szól.

Adjon Isten még több alkotó kedvet,
hogy nevettesd okosan ezt a népet!
Legyen hozzád kegyes ez az élet!
Ezekhez kívánok jó egészséget!

Pecás "

 

Tibor barátomnak

Igazad van,
Tibor testvér
Örülünk, hogy
El nem vesztél!
Itt vagy velünk,
Itt a helyed,
A Napkorong
Üstje mellett,
Hol másnak fő,
Mi is eszünk,
Amíg főzünk,
Melegedünk,
Verselgetve
Fűről, fáról,
Szépasszonyok
Mosolyáról.
Poharunkban
Nemes óbor,
Itt mindenki
Koma, sógor.
Együtt fújunk
Kását, nótát,
Szidjuk az
Uniós kvótát.
Mert a magyar,
Mindig magyar,
Büszke nemzet,
Élni akar.
Egymásért mi
Tűzbe megyünk,
Gyere testvér
Te is velünk!

Szilágyi Ferenc

2010-06-13