Anyám  
 

Testéből táplált, véréből éltem,
Amit csak tudott megtette értem,
Hideg széltől óvtak ölelő karjai,
Az életre neveltek okító szavai.

Mosolygó szeme vigyázta első léptemet,
Beszéddé formálta halk gügyögésemet,
Mikor felhevült testtel ágyamban pihegtem,
Édesanyám akkor is ott ült mellettem.

A munka igáját korán nyakába vette,
Meg is tört emiatt gyenge női teste.
Fáj már a dereka, lábai sem épek,
Senkit sem fiatalít az elszálló élet.

Homlokán az évek barázdákat vontak,
Fekete hajába ősz szálak lopództak.
Annak, hogy megszülettem sok-sok éve van már,
De benne az érzelem erősebb a vasnál.

A Földön drágább asszony nincsen Őnála,
Megtenném érte, bármit is kívánna.
Büszke vagyok rá, s a kínjait köszönöm…
Jólesőn nézi hálás örömöm.

Megtört szemével vigyázza minden léptemet,
Megtört szemével fürkészi odaadó lelkemet.
Remegő kezét az ajkamhoz vonom,
S e drága kezet, áhítattal csókolom…

Hajdúszoboszló, 1976.06.04.