Apuka emlékére 
2000.05.11.

 

Kegyetlen az élet,
Mert a vége halál,
Akkor kell elmennünk,
Amikor megtalál.
Koporsód előtt
Megrendülve állok,
Fájdalmamra szavakat
Nemigen találok.

Drága halottunk!
Még élhettél volna,
De meg van írva,
Mindannyiunk sorsa.

Nézem az arcodat,
Mintha csak aludnál,
 Utoljára látunk
Te viszont nem látsz már

Ennyi volt kiszabva,
E világon neked,
Zokogva áll itt,
Mind a két gyermeked.
Nem látod fájdalmunk,
Nem látod Özvegyed,
S már nem fogod művelni
Szeretett kertedet.
Sirat az asszonyod,
Aki úgy szeretett,
Hogy minden kívánságod
Megtette neked.
Precíz munkádat
Látták unokáid,
Emléked bennük is
Megmarad sokáig.
Sírnak az unokák,
Sírnak a sógorok,
Gyászol a nászod,
S a nászasszonyod.
Mi lesz a slambusszal,
Amit megígértél?
Senki sem tud olyat,
Amit nekem főztél.
Itt van a vőd,
Itt van a menyed, 
Bármerre nézek
Könnyeznek a szemek.
Benne volt a szíved,
Benne volt a lelked,
Benne volt abban,
Minden szereteted.

Gyászol a rokonság,
Szomszédok, barátok,
Szemükben nekik is
Nagy bánatot látok.

Olyan volt halálod
Amilyen életed.
Szép volt és csendes,
Az Isten legyen veled!

Elmentél csendben,
Nem szóltál senkinek,
Hatalmas űrt hagytál, 
Mit nem tölthet semmi meg.

Számtalan virág
Borítja sírodat,
Te elmentél tőlünk
De emléked itt marad.

Te szerettél engem,
S én szerettelek téged,
Ravatalod elé,
Hajtott fővel lépek.