Nem adom fel könnyen

A minap elidőztem
Jó apám sírjánál,
Csönd volt és nyugalom,
Hogy álltam a fejfánál.
Én is túl vagyok
Már a negyvenen...
Mit  is örököltem?
Ne tudjam Istenem!
Csak mi voltunk ott ketten
És az emlékek
Kihoztam magammal
S nézem a fényképed.
Bár a szívem berzenkedik,
El – elszorul néha,
Szeretnék  még élni.
Boldogan. Jó volna.
Fiatal voltál még,
Ma is élned kéne!
Szép volt az életed
De nem küzdhettél érte.
Nem félem a halált,
De sok mindent sajnálnék,
Mit itt kellene hagynom,
Ha lehetne, még várnék.
Negyvenöt évig
Doboghatott szíved,
Addig égett gyertyád
Addig tartott hited.
Nem adom fel könnyen,
De ha mégis meghalok,
Várnak fenn az égen
A ragyogó csillagok.
Testvéreid is
Elmentek sorban,
Egyikük sem volt
Még az öregkorban.
Közöttük fog
Szárnyalni a lelkem,
S  vigyázok azokra
Akiket szeretettem.
Fel fogok Én ülni
A Göncöl szekérre,
S ki nagyon akar, láthat
Ha felnéz az égre!

Kazincbarcika, 2001.09.22